top of page
2018. május 7.
1. nap
Otthonról hazamegyünk!
Izgatottan indultunk a kirándulásra. Vajon minden "lábnyomot", amit az előkészületek során megismertünk, láthatunk utunk során? A zsúfoltnak tűnő program teljesíthető lesz? Elegendő lesz-e a szabadidőnk? A felkészülés alatti lelkesedés végig ki fog tartani? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak bennünket. Észre sem vettük a szlovén határátlépést. Két kicsi megállóval robogtunk Szlovénia határmenti magyar nyelvterületének természeti és kulturális kincsei felé.
Első megállónkhoz kicsit késve érkeztünk Dobronakra, a Kéttannyelvű Általános Iskolába, ahol az igazgatóhelyettes magyarul fogadott bennünket, és a tornateremben kb. 20 perces PowerPoint bemutatóval kísért előadást tartott. (Az iskola nagyobb, mint a Kassa épülete, és sokkal - sokkal modernebb. 1.-9. évfolyam tanul benne, de az össz. diákszám 92. Az osztályokkal (6-7-8-9 fős osztályok) egész tanítási időben 2 pedagógus van. Az egyik csak szlovénul, a másik csak magyarul beszél a gyerekekkel. Alsóban németül, felsőben angolul is tanulnak. 14 éves korukra az anyanyelvük mellett magyarul-szlovénul, németül, angolul beszélnek. 15 projekt napjuk van, amit a természetismeret, sport, művészetek témakörökben hasznának ki. (sí, úszás, külföldi tanulmányi kirándulás, tánc…) Minden gyereknek van saját, zárható szekrénye, és napi 5-7 órát tanulnak. Kicsit irigykedtünk a mosdók és ebédlő előtti tágas, kényelmes kézmosási lehetőségekkel felszerelt terekre, és kis osztálylétszámokra, nem is beszélve a lelátóval rendelkező tornateremről, és az udvaron és az iskola előtti játszótérről.
Második megállónk Bántornya Árpád-kori temploma volt. A falon csodálatos 15. századi freskók mutatták be a katolikus szentek legendáit. (Mintha egy középkori képregény lenne. Akkoriban csak a papok tudtak írni, olvasni, a szertartások is latinul voltak. A kép volt az egyetlen dokumentációs lehetőség.) Kati néni egy nemzeti színű szalagot kötött az egyik gyertyatartóra az oltáron.
Harmadik megállónk a Zichy vár (Belatincon) volt. A várban örömmel fogadott minket a helyi idegenvezető. Szinkron tolmácsolással (szlovénről-magyarra) végigjártuk a Patika múzeumot. Érdekes volt, hogy 1945-ben hatalmas, elzárt szigetet tartottak fenn a vírusos szembetegségben szenvedőknek. Próbálták hermetikusan elzárni őket az egészségesektől, de így is hosszú éveken keresztül nem változott a helyzet. Ezért elkezdték betiltani a köpködést, és különböző plakátokon tanították a kéz- és lábmosás fontosságát. Ijesztőek voltak a betegségről készített fotók, de a patika berendezése gyönyörű. Ezután az emeleten hosszasan elmagyarázták a vár történetét.
Lendván először a Szent Katalin plébániát néztük meg. Csodálatosan szép barokk templom, ahol épp gyakoroltak az orgonán. Szájtátva hallgattuk, és közben gyönyörködtünk az épületben, majd felkerestük a Bánffy–Esterházy kastélyt, ahol megnéztük a kiállításokat. Szerencsénkre egy elképesztően szép, utazó Herendi kiállítást is elcsíphettünk, de megnéztük a hetési tájegység népművészetét, ácsolt faládáit. Visszafelé készítettünk csoportképeket a Szent István szobornál, a Makovecz Imre által tervezett Kultúrpalota előtt.
Zárás előtt fél órával értünk az orchidea parkba. Elképesztő szelfiket készítettünk, és megfigyelhettük, hogy az ananász a földön terem, mint a dinnye, a vanília felfut a falra és nagyon különlegesen zöld a színe, és a kávécserje pedig nagyon mutatós növény.
Késő este érkeztünk a szállásra, a szobák és a hozzá tartozó fürdőszobák minden igényt kielégítettek. Vacsorára gulyásleves és túrós palacsinta volt.
bottom of page