top of page
2018. május 8.
2. nap
Otthonról hazamegyünk!
Reggeli, szállás elhagyás, bepakolás után a busszal „megmásztuk” a szőlőhegyet. A Szentháromság-kápolna nagyon csendes, gondozott volt. Ritkán nyitják ki, mert itt őrzik Hadik Mihály törökverő hadvezér koporsóját. (Még kutatják, hogy mitől mumifikálódott, de a teljesen ép holttestre csak véletlenül találtak rá a kápolna felújításakor.)
Vidáman robogtunk tovább a Mura folyó felé, ahol egy raftingtúra várt ránk. Mikor megláttuk a folyót, inunkba szállt a bátorságunk. Az Alpokban hirtelen elolvadt hó miatti áradásban félelmetesen erős sodrása volt. 15 fős csoportokra osztottak minket, és mindenkinél ellenőrizték, hogy jól vette-e fel a mentőmellényt. A vezérhajó, ahol a raftingosok főnöke volt a kormányos, nagyon jól járt, mert nagyon sok mindent elmesélt a folyóról. Többek között megtudtuk, hogy ez a vidék Európának emberektől leginkább elhagyatott területe, itt él a legnagyobb rovar populáció, és a vízparti fák mind ki fognak dőlni nyár közepére, mert a gyökérzetük nem fogja bírni ezt a vad sodrást. Persze a vidrák és hódok besegítenek a víznek.
Kétszer kötöttünk ki. Mindkét alkalommal vízimalmokat néztünk. Az egyik típusú malom teljesen a vízben volt, úgynevezett úszómalom, a másik a vízparton állt. Az öreg épület faszerkezetét semmivel sem konzerválták, mégis több mint 100 éve működik. Állítólag a folyamatos rázkódás és lisztfelhő az, ami elriasztja a bogarakat. Ottjártunkkor is őröltek.
A második állomáson kipróbáltuk a kompot is, ami átvitt a szerelmesek szigetére, majd több ezer szúnyog döngicsélése közben megkínáltak minket grillezett hússal, káposztasalátával és bulgurra hasonlító főzött gabonafélével. A tanárokon kívül senki sem ette meg. Teljesen más ízeket kedvelnek, mint mi magyarok.
Ezen a napon az utolsó megállónk Csáktornya volt. Sokkal szebbnek képzeltük el a Zrínyiek sasfészkét. Megkoszorúztuk Zrínyi szobrát. Bőr Péter szavalt, Levente és Gergő segítségével elénekeltük a Himnuszt.
A mini ünnepség után végignéztük a múzeumot. Döbbenten jártuk végig a legutóbbi véres háború (délszláv háború; horvátországi háború 1991-1995) vértanúinak emléket állító termekben. A polgárság életét bemutató kiállítás látványos volt. Kifelé menet megemlékeztünk Zrínyi és Frangepán kivégzéséről is.
Zágrábban az ifjúsági szállás teljesen tiszta és szabatos volt, csak nagyon pici és meglepően egyszerű. 6, kulcsra zárható szekrény és 3 emeletes ágy, tiszta ágyneművel.
A vacsorát egy 3 szintes olasz vendéglőben kaptuk. A belváros mindenkinek tetszett. A villamosok kékek, és 2 percenként járnak, de a sínek nincsenek elkerítve. Nagyon kell figyelni. Megtaláltuk a Magyar Kultúra Házát.
bottom of page