top of page
2018. május 9.
3. nap
02
Otthonról hazamegyünk!
Ébredés után már rutinosan pakoltunk és hagytuk el a szobát. Belvárosi városnéző túrával kezdtük a napot. Az idegenvezetés egy makett körül kezdődött. Megnéztük a Jellasics teret, ami egy kedvelt randihely, a helyiek sokszor mondják: „találkozzunk a ló farkánál”. Sajnos a kard már nem Magyarország felé mutat, mert megfordították a szobrot. Siklóval felmentünk a Felsővárosba (Strossmartre). A Szent Márk téren lévő székesegyház cserepeit Magyarországon gyártották (Zsolnay porcelángyár-majolika). Ráléptünk arra a helyre, ahol az izzó trónt felállították, majd átsétáltunk a kőkapun, ami most szentélyként működik. Nagyon csendben kellett lenni, mert sokan imádkoztak. Elmentünk Dante unokájának a patikája előtt, ami a mai napig patikaként működik, majd a piacon keresztül megérkeztünk a székesegyházig, ahol egy órányi szabadidőt kaptunk.
Utunk folytatódott Fiume felé (Rijeka). Útközben átvágtunk hegyeken, völgyeken. A hegyekben esett és 15 fokra hűlt a levegő, a völgyekben sütött a nap.
Délután megálltunk az út legcukibb városkájában, Tersattoban. A kolostor nagyon érdekes volt. Rengeteg képet láttunk hajókról, és az oltár mögött megnézhettük azt a képet, amit a pápától kaptak (Gergely pápa). Rengeteg emléket őriznek II. János Pál pápa látogatásáról is.
Sokáig kerestük azt a magyar hadihajóról készült festményt, amit egy olasz torpedó süllyesztett el, de itt sem volt segítségünkre az idegenvezető. Miért hajó? Mert magyar kikötő volt Fiume, itt állomásozott a magyar hadihajóflotta, aminek leghíresebb hajói a Szent István, Viribus és az Unitis voltak. A Frangepánok várából csodás kilátás nyílt a tengerre. A torony előtti sárkányoknál sok fotót lőttünk.
A kikötőben magyar feliratú vasöntvényeket, kikötői bakokat láttunk, és sok elképesztő jachtot. Elmentünk az Adria palota előtt - karantén és vám szerepe volt a középkorban - majd megálltunk Jókai Mór emléktáblája előtt. Végigsétáltunk a korzón az Óratoronyig. Sokáig azt hittük, hogy hibás az számlapos óra alatti naptár, de rájöttünk, hogy az is óra, az időt mutatja. A tornyon háromszor is szerepel az osztrák sas. Érdekes, hogy alul a sas két feje ellenkező irányba néz, felül pedig egyirányba. A Szent Vitus Székesegyháznál újra kaptunk szabadidőt, majd megkoszorúztuk Baross Gábornak (a korszerű magyar kereskedelem és közlekedés megalapítójának), a „vasminiszternek” az emléktábláját.
Fáradtan érkeztünk a központtól messzebb, a konténer kikötő mellett lévő Vöröskeresztes szállásunkra, de adrenalinszintünk azonnal megemelkedett, amikor megláttuk az elképesztő körülményeket. Ezt a helyet nem lenne szabad szállásként kiadni.
bottom of page